Számomra elég ismeretlen ez a terület – ez is. 🙂 Viszont ennél fogva érdekes és sok új ismeretanyag elsajátítására ad lehetőséget.
A lőfegyver azaz eszköz, ami kilövi a lövedéket, az optika irányzék pedig amin keresztül látjuk, megcélozhatjuk a céltárgyat. Eddig egyszerű. Viszont vannak még elemek, melyek kialakítják az összeköttetést a lőfegyver és az optika között és el is érkeztük a lényeghez. Ezt az összeköttetést egy sín rendszer, és az optikát befogadó gyűrűs rendszer alkotja. Relatív kis elemekről van szó, de ez az összeköttetés mégis nagy mértékben befolyásolhatja egy adott lövés pontosságát, főleg ha az a lövés nagy távolságra történik.
Nyilvánvalóan itt is sokféle anyag, gyártó, technológia, vagy szabvány létezik, de alapvetően két külön részre bontható az összeköttetés. (sín-mount, gyűrű-ring)
Először a sínről.
A cél alapvetően az volt, hogy egy olyan univerzális csatlakozási pontot hozzanak létre, melyre bármilyen egyéb kiegészítő könnyen és megbízhatón telepíthető legyen.
A legismertebb RIS rendszerek. (Rail Interface System) néha így is hivatkoznak rá Rail Accessory System, RAS.
- Dovetail rail – korai rendszer, csak nyomás alapú rögzítést használ, mindenféle egyéb fizikai rögzítés helyett
- Weaver rail mount – egy korábbi rendszer, civil felhasználása még ma is népszerű
- Picatinny rail (MIL-STD-1913) – amerika hadsereg által standardizált szabvány
- NATO Accessory Rail – MIL-STD-1913 -ből továbbfejlesztve
Mindegyik fent említett rendszert sokáig lehetne elemezgetni, erre most nem térnék ki, az én választásom a Picatinny rail-re esett, leginkább népszerűsége végett. Mivel ez egy standard, a világon mindenhol ismerik és ezért használják is. Másrészt időközben vásároltam egy – használt – fegyvert, mely ezzel a sínrendszerrel van szerelve és ezen a közeljövőben nem is szeretnék változtatni, így a továbbiakban ezen rendszert szeretném kicsit mélyebben tanulmányozni.
Maga sín mérete maximum hosszában változhat, a szabvány megköti az egyéb méreteket(magasság, szélesség stb.):
Anyagát tekintve a fémek mellett itt is megjelentek a “műanyagok”- nylon polymer. Bizonyos területeken azt gondolom ennek is van létjogosultsága, ha már csak azt nézzük, hogy ugyanazon fizikai kiterjedésű sín, fém és műanyag változata között 6-7-szeres súlykülönbséget lehet elérni. Azonban a stabilitás és integritás oldaláról vizsgálva a fémet egyetlen más anyag nem éri utol, így azt gondolom nincs más opció, főleg a jelen felhasználási igény mellett.
A hosszútávú lövészetben még egy fontos dolog szól a sínrendszerek használata mellett, az pedig az, hogy a sín két vége közötti rész nem feltétlenül – sőt – kell, hogy párhuzamost alkosson az alappal. A sín, tus felőli részét opcionálisan néhány fokkal magasabbra lehet tenni, mint az elülső részét, ezzel segítve a mind távolabbi lövés elérését. Ez főleg, akkor praktikus, mikor a távoli lövés esés kompenzációját már nem tudja az optika elvégezni.
A fentebbi képen szemmel még érzékelhető, hogy a sín bal oldali része némiképp magasabban helyezkedik el, mint a jobb oldali vége. Ezt a különbséget az első és hátsó illesztési pont közötti vonal, illetve az alap által bezárt szög mértékével szokás jelölni – illetve a sínen feltüntetni lásd lentebb – tipikusan 0MOA, 20MOA stb.
A gyűrűkről:
A legfontosabb feladata a gyűrűknek, hogy fixen és lehetőség szerint statikus, változatlan állapotban hagyja az optikai irányzékot – miközben mindenféle erőhatások érik azt. (pl.: a lövés pillanatában a hátrarúgás)
Sokféle gyártó és technológia létezik itt is, de az elmondásokból és látott statisztikákból alapvetően néhány gyártó, még kevesebb termékére szűkült a kép.
A legismertebb gyártók:
Nekem a Spuhr elképzelése, letisztult formavilága és ötletes megoldásai voltak leginkább tetszetősek. Egyszerűen szép, elképesztően jól kitalált, funkcionalitást szem előtt tartó fém darab, mely a fentebbiek ellenére is megőrizte robosztus jellegét. Bár a Svéd cég, csupán 2007-ben alakult, gyorsan és nagy sikereket értek el, nem véletlenül.
