Összeállt a fegyver, így folytatódhat a munka és a tanulás. Mivel a céltávcső július elején érkezett meg és mellette megérkezett a szerelék is, néhány napnak el kellett telnie, hogy ténylegesen is kijuthassak vele egy lőtérre kipróbálás és nullázás végett. Ez a néhány nap sok izgalmat tartogatott.
Mint egy gyerek, minden tartozékot megfogdostam, megnézegettem minden létező szögből, oda-vissza átolvastam a dokumentációkat, amiket mellékeltek. Azt hiszem a nagy izgalomban még az alvás sem ment igazán.
Nekiálltam összeszerelni a fegyvert és optikát, mivel még sohasem csináltam ilyet, igyekeztem higgadtan, nyugodtan alapos olvasás után aprólékosan megtervezni az összeszerelés folyamatát. Ha valaki minden nap ilyen csinál – nyilván sokkal nagyobb rutinnal -, valószínűleg nincs már meg ez a különös/izgalmas érzés, mint amit éreztem.
Először a szerelék került fel a fegyverre, egy Spuhr SP-4006 (SP-4006 Ø34 H34MM 0MIL PIC (Article no.: SP-4006)). Azonnal szembe találkoztam az első nagyobb problémával, a dobozban minden benne volt, aminek lennie kellett, viszont nekem nem volt hozzá megfelelő csavarhúzóm – T20 Torx – így ezt próbáltam gyorsan pótolni a készletemben.
Miután sikerült beszerezni a szükséges szerszámot, sikerült megfelelően rögzíteni a szerelvényt (4 csavar) majd a szerelvényhez a céltávcsövet (12 csavar). Azért is fontos a biztos rögzítés, mert egy minimális mozgás, ami a szállításból, vagy esetlegesen a lövésnél fellépő erőhatásokból ered, negatívan befolyásolja a beállításokat, ennek hiányában sokkal nehezebbé válik egy pontos lövés ismétlése, mivel egy-egy lövés közben is – az erőhatások miatt – változhatnak a paraméterek és ez nem megengedett. Törekedni kell arra, hogy a komplett fegyver lehetőség szerint a lehető legkonstansabb legyen, így is elég nagy számú ismeretlen tényezőt adok hozzá, a saját tapasztalatlanságommal, képzetlenségemmel, mint lövő.